Már hónapok óta aktívan kerülöd a Bétahímet, mert kezdesz rájönni, hogy kicsit zizi.
De ő azért időnkét átküld egy vicces cikket, vagy valamit, amiről „tudja, hogy téged érdekel”.
Hogy honnan tudja?
Hát hogy egyszer, ezer éve, a cserepes méhekről beszélgettetek.
Esetleg épp dolgoztál valamin, amiben felmerült a cserepes légy, és jobb híján arról csevegtél Bétahímmel, aki meglátott az utcán és rád tapadt, hogy elkísér. Azóta Bétahím hetente átküld egy linket a cserepes méhekről.
Esetleg rádcsetel, hogy látott ma a villamosról és milyen jól áll neked a hupizöld felső.
Vagy meglep egy vödör citromfagyival, mert „tudja”, hogy neked az a kedvenced. Mikor azon töröd a fejedet, hogy ezt honnan vette, rájössz, hogy vettél egy fagyit, mikor egyszer együtt sétáltatok. És most meg kéne dicsérned, hogy milyen figyelmes.
De ha megdicsérnéd, még a századik évfordulótokon is száz vödör citromfagyival jönne.
A Bétahím gyűjtögeti rólad az információt és farokcsóválva hozza eléd a fogai között. Leteszi a lábad elé, mintha dicséretet várna, és te nem tudsz mit tenni, kelletlenül mosolyogsz. Holott valahol, mélyen, te is érzed, hogy ez nem figyelmesség, hanem fenyegetés. Bétahím beterjesztette rád a tulajdoni igényét, te az ő nősténye van. Mi más lehetnél, hiszen ő mindenkinél jobban ismer téged. Mert mindenkinél fanatikusabban figyel rád.
Ha egyszer egy társaságban egy harmadik személynek mesélsz valamiről, Bétahím azt is megjegyzi. A gimiben úgy hívtak, hogy Trombitás Nyunyó? Holnap kapsz tőle egy bögrét „Trombitás Nyunyó” felirattal, és esetleg hozzáteszi, hogy „azért mert még mindig olyan fiatalos vagy”. Esetleg emlékeztet, hogy az ember ne felejtse el a gyökereit, ő csak segíteni akar neked.
Egyszer említetted neki, hogy tetszett egy Kubrick film?
Másnap odahozza DVD-n.
Vagy egy év múlva.
Amikor legközelebb szükségét érzi, hogy emlékeztessen, hogy hozzá tartozol.
