Béta Hím Blog

Már hónapok óta aktívan kerülöd a Bétahímet, mert kezdesz rájönni, hogy kicsit zizi.

De ő azért időnkét átküld egy vicces cikket, vagy valamit, amiről „tudja, hogy téged érdekel”.

Hogy honnan tudja?

Hát hogy egyszer, ezer éve, a cserepes méhekről beszélgettetek.

Esetleg épp dolgoztál valamin, amiben felmerült a cserepes légy, és jobb híján arról csevegtél Bétahímmel, aki meglátott az utcán és rád tapadt, hogy elkísér. Azóta Bétahím hetente átküld egy linket a cserepes méhekről.

Esetleg rádcsetel, hogy látott ma a villamosról és milyen jól áll neked a hupizöld felső.

Vagy meglep egy vödör citromfagyival, mert „tudja”, hogy neked az a kedvenced. Mikor azon töröd a fejedet, hogy ezt honnan vette, rájössz, hogy vettél egy fagyit, mikor egyszer együtt sétáltatok. És most meg kéne dicsérned, hogy milyen figyelmes.

De ha megdicsérnéd, még a századik évfordulótokon is száz vödör citromfagyival jönne.

A Bétahím gyűjtögeti rólad az információt és farokcsóválva hozza eléd a fogai között. Leteszi a lábad elé, mintha dicséretet várna, és te nem tudsz mit tenni, kelletlenül mosolyogsz. Holott valahol, mélyen, te is érzed, hogy ez nem figyelmesség, hanem fenyegetés. Bétahím beterjesztette rád a tulajdoni igényét, te az ő nősténye van. Mi más lehetnél, hiszen ő mindenkinél jobban ismer téged. Mert mindenkinél fanatikusabban figyel rád.

Ha egyszer egy társaságban egy harmadik személynek mesélsz valamiről, Bétahím azt is megjegyzi. A gimiben úgy hívtak, hogy Trombitás Nyunyó? Holnap kapsz tőle egy bögrét „Trombitás Nyunyó” felirattal, és esetleg hozzáteszi, hogy „azért mert még mindig olyan fiatalos vagy”. Esetleg emlékeztet, hogy az ember ne felejtse el a gyökereit, ő csak segíteni akar neked.

Egyszer említetted neki, hogy tetszett egy Kubrick film?

Másnap odahozza DVD-n.

Vagy egy év múlva.

Amikor legközelebb szükségét érzi, hogy emlékeztessen, hogy hozzá tartozol.

Az alacsonyság itt most szimbólum is meg nem is.

A Bétahím lehet ténylegesen alacsonyabb, vagy szimbolikusan: kevésbé sikeres. A két halmaz pedig tetszőlegesen átjárható. 

A baj ott kezdődik, mikor Bétahím rájön, hogy kisebb, mint a szuka, akit szeretne meghágni.

Egy Alfahímben ilyenkor feléled a természetes versenyszellem és addig kavar, míg a nőstény fölé kerekedhet. Menet közben persze tovább nő az önbizalma, satöbbi.

De nem úgy a Bétahím.

A Bétahím sok gagyi mozit nézett a nyolcvanas években, ahol a buta szuka épp hisztizett, ezért nem vette észre, hogy támadni készül egy éhes csörgőkígyő, amit a férfiszínész aztán egy mutatós balhoroggal hatástalanít – és átöleli a szukát izmos karjával, mert az közben elalélt. Utána jön a szexjelenet.

A Bétahímnek ez a primitív szcenárió ment az agyára, csak nem is sejti.

Arról álmodik, majd hibázik a nőstény, mondjuk elcsúszik, padlóra kerül, ahol majd a Bétahím vigasztalás ürügyén meghághatja.

Ha ez nem jönne be, akkor megpróbálja lejáratni, de csak finoman, hogy ne derüljön ki.

Ha senki másnak nem fog kelleni, előbb-utóbb Bétahímet választja majd.

A Bétahím körbejár a világban és azt lesi, van-e valahol egy nőstény, aki épp maga alatt van.

Sajnos, Bétahím sokszor csak reménykedik és olyanokkal kezdenek, akik nincsnenek maguk alatt, de hát nagyobbak nála. Az olyanoktól addig kérdezgeti, hogy „Látom, hogy bánt valami”, vagy „Látom, hogy nem könnyen nyílsz meg” stb, míg a csaj vagy tényleg befordul, vagy bedől a csapdának és „megnyílik” csak hogy bebizonyítsa, hogy senem depressziós, se nem egy gyerekkori bántalmazás áldozata. Bár a legtöbben, ún. Bétatyúkok, leginkább addig keresnek magukban igen erősen, amíg találnak valami okot a szorongásra és akkor a Bétahím elemében érzi magát.

A Bétahím kihasználja a bizonytalanságaidat és elhiteti veled, hogy pszichológiai problémád van és akarsz beszélni róla. A megszerzett információkat természetesen úgy veszi, mint a tulajdonviszony kifejeződését az áldozata fölött.

Ha nem sikerül elvágnod vele minden kapcsolatot, kénytelen leszel zárkózottan és mogorván viselkedni, ami egyértelmű jele annak, hogy neked problémád van.

Lehet, hogy kiskorodban megerőszakoltak?

Bétahím gyakran lő fölé, amikor be kéne tippelnie, milyen csajnak jöhet ő be.

Olyankor koppan, hacsak nem sikerül beledumálni az áldozatba, hogy depressziós, elesett és hogy épp Bétahím tudná megmenteni. Ez az ún. Bétatyúk – vagy a tapasztalatlan nőstény. Mindenki könnyen beleesik egy ilyen csapdába, hiszen a „Miért vagy szomorú?” kérdésre nincs olyan válasz, amiből jól jöhetsz ki. Pár szerencsétlen tyúk hozzámegy ilyenekhez, csak mert olyan jó gondoskodó…

De vannak, akik nem.

Aki már tudja, hogy a „Miért vagy szomorú?” elhangzásakor azonnal faképnél kell hagyni a férfit, vagy egyszerűen csak észre sem veszi, hogy a Bétahím pitizik.

Bétahím olyankor úgy érzi, hogy sosem hitte volna magáról, de most szerelmes.

Két aleset létezik. Ha a Bétahímnek van önérzete, meg ha nincs.

Az önérzetes Bétahím

Az önérzetes Bétahím megsértődik. De mosolyog.

Nem ismerné be, hogy nem elég jó valakinek, akiről pedig azt hitte.

Innentől pedig csak halmozza az önáltatásokat.

Miközben tovább követi és körberajongja áldozatát, igyekszik minél többet megtudni róla, haverként megismeri annak minden barátját – és kegyetlen bosszút áll.

Egy idő után az ismerőseid elkezdenek furán nézni rád, leplezetlen megvetéssel viseltetnek irántad olyanok, akiknek csak most mutattak be, satöbbi.

Évek is eltelhetnek, míg rájössz (bár valószínűbb, hogy sosem fogsz), hogy a Bétahím, miközben egymás után hordta neked az italokat, azt terjesztette rólad, hogy ezerszer meghágott és különben a kaka-pisi szexet szereted. A főnöködnek is megvoltál, azért vagy olyan magas beosztásban.

Az önérzetes Bétahím nem hülye. Pontosan tudja, hogy még a legjobb barátod is elbizonytalanodik, ha egy látszólag mellékes félmondatban veti oda neki a mocskos részleteket. Pláne, ha ráadásul esküszik rá, hogy szerinte ez az egyik legjobb tulajdonságod! „Véletlenül” félrement üzenetek, azt-hittem-hogy-már-úgyis-tudod – nem csak a nők szoktak pletykákat terjeszteni.

Egy elutasított Bétahím többet tehet a karriered ellen és jobban el tudja idegeníteni a barátaidat, mintha részegen táncolnál az íróasztalodon és minden barátodtól kölcsönkérnél drogokra.

Persze, mindezt magának sem vallja be. Ahhoz be kéne ismerni legalább három nagyon ciki dolgot: Hogy szar pasi, hogy ennek ellenére szerencséje volt és veled lóghat, valamint hogy hálából pitiáner módon viselkedett.

A személyiség nélküli Bétahím

Amelyik Bétahímnek nincs önérzete, az észre sem veszi a nőstény érdektelenségét, csak lohol tovább utána. Befogadják havernak, fiúbarátnak, ilyesminek – amíg ki nem derül, milyen beteg.

A személyiség nélküli Bétahím ugyanis szintén veszélyes.

Sajnálatos egybeesés, de a személyiség nélküli Bétahím gyakran igen izmos, jó kisugárzású, átlag nő nem gondolná, hogy tartalom egyáltalán nincs benne. Mire kiderül, már késő.

A Stalkerről beszélünk

Egy átlag stalker különösen hajlamos felvenni az áldozata személyiségét. Tipikus példa, a tévébemondó, aki szép, mosolyog és a stalker bebeszéli magának, hogy csak őrá néz.

A személyiség nélküli Bétahím ugyanezt csinálja, csak kicsiben. Fejben már tervezi is az első, második és harmadik szexet.

Sajnos a happily-ever-after részletei sosem jönnek össze teljes, harmonikus kompozícióba, mert a személyiség nélküli Bétahím pontosan tudja, hogy áldozata sikeresebb nála. Valahol mindig közéjük állna, hogy a Bétahímnek nincs pénze, nem menő az állása és hogy a követett nőstény sokkal jobb hímek között mozog. Még ha a nőstény gondoskodó ösztönétől vezérelve be is fogadná a személyiség nélküli Bétahímet, a személyiség nélküli Bétahím annyira féltékeny lenne, hogy pokollá tenné az egészet.

De itt még nem tartunk.

És az áldozat nem feltétlenül országos médiaarc.

De ha másban nem, hát abban sikeres az áldozat, hogy egyáltalán nem érdekli Bétahím. Bétahím sosem tudna fölé kerekedni, csak ha lehúzza magához (lásd az önérzetes Bétahímnél), vagy ha mindent megtud róla.

Aki azt hiszi, hogy az információ ártatlan, az téved.

A személyiség nélküli Bétahím mesterien játszik ezen a hangszeren.

A személyiség nélküli Bétahím követni kezd. Előbb csak virtuálisan. A facebookodat nézegeti, vagy a leveleidet, ha hozzáfér, aztán már naponta tízszer guglizza meg a neved, hátha kiderül valami új.

A személyiség nélküli Bétahím a rólad szóló információkra gerjed, valószínűleg arra veri ki. De ezt ő teljesen ártatlannak találja. Az új fotóid a nyaralásról egy hétig ellátják rejszolnivalóval.

A személyiség nélküli Bétahím rádcsetel, hogy minő véletlen, látott ma az utcán, csak épp autóban ült. Megdicséri a hajadat.

A személyiség nélküli Bétahím kíváncsi rá, milyen tampont veszel a boltban. Mert az is hozzád tartozik… Ha veszel valamit, abból ő is vesz, hogy kipróbálja az ízlésedet.

A személyiség nélküli Bétahím időnként azzal kóstolgat, hogy farokcsóválva letesz a lábad elé valamit, amit a neten talált rólad. Úgy adja elő magát, mintha meg kéne dicsérned a figyelmességéért, pedig csak a tudtodra hozta, hogy figyel és figyelni is fog. Add be a derekad most, vagy mutat még.

A személyiség nélküli Bétahím emlékszik, hogy hat éve egyszer milyen csokit vettél és hoz neked, mert „tudja, hogy az a kedvenced”.

A személyiség nélküli Bétahím annak az írónak az idézetével vág vissza egy vitában, akiről te beszéltél neki. Vagy hogy a te (régi) kedvenced szintén azt nyilatkozta valahol, amit Bétahím mond. Aztán hihetetlenül elégedett magával, mert épp most bizonyította be, hogy férfi. Vééégre megsemmisített intellektuálisan.

Ha tudja, hol laksz, mintegy véletlenül arra fog járni és véletlenül bele is botlasz. A személyiség nélküli Bétahím követ téged, hátha segíthet összeszedni egy szatyor szétgurult almát. Hidd el, már eltervezte, mit csinálnátok utána. Ha kell, ő maga szakítja ki a szatyrot. (Meg később az óvszert, ha eljut addig.)

A személyiség nélküli Bétahím kihasználja a nyitottságodat a világra és minden kicsi résen megpróbál betüremkedni. Ha nem sikerül elvágnod vele minden kapcsolatot, kénytelen leszel zárkózottan és mogorván viselkedni, de akkor készülj fel, hogy a Bétahím meg akar majd menteni, mert nem lehet ilyen negatívan élni.

A Bétahím ugyanúgy kezdi, mint bárki más. Eleinte ő is egy normális, vagy nem normális gimis, aztán egyetemista, akár még sikeresnek mondható szakmába is kezd.

Harmincas évei végén azonban még mindig dédelgeti gyerekkori ábrándjait, hogy egyszer ő lesz a DJ, egy rockbanda frontembere, asztronauta, milliárdos, erőemelő-világbajnok és persze „harcművész”. (Utóbbi egy külön halmaz, bár olyan népes, hogy átlag nősténynek nem véletlenül támad az a benyomása, hogy minden hím „harcművész”.)

Egyetem alatt még kicsit sem zavarta az élet és könnyedén lehetett különböző zenekarokban, csillagász-körökben, harcművészeti egyletekben nyüzsögni – és nem volt nyomás, hogy ennél azért már előrébb kéne lenni.

Egyetem után azonban elkezdett dolgozni és elkezdték igazi elvárások érni szegény Bétahímet.

És rájön, Bétahím, hogy ez nem jó.

Pénzt kéne keresni, mert a májkrém már nem tuti, anyu nyaggatja, hogy van-e már kislány, kinek van ilyenkor ideje gitározni?

De elszánja magát, hogy igenis minden ambícióját be fogja teljesíteni. Majd kicsit később. Előbb még egy fizuemelést várni kell.

Az egyetlen dolog, amit bétahím nem tesz meg az ambícióiért, az a DJ-zés, az éneklés, a gitározás, az asztronauta-tanfolyam, illetve az erőemelés.

Amit viszont tesz, hogy költ rá.

Sokat.

A vanabí gitárzseni Bétahím lakásában állványon porosodik a méregdrága Fender, a „harcművésznek” tutibiztos van „eredeti japán” machetéje. Csajozni még lehet vele.

De amikor a Bétahím krisztusi korba lép már nincs mit tagadni. A méregdrága játékokat csak megvette, de sosem használta. (Vagy ha igen, alig várta, hogy meglegyen vele és visszamehessen a tévé elé.)

És aki ilyenkor meg meri kérdezni, hogy minek az a gitár, az számíthat a Bétahím sunyi bosszújára. Nemsokára el is kótyavetyéli a Fendert meg a szamuráj-machetét, ami a Bétahímek fiatalabb, még mindig csak egyetemista generációját gazdagítja majd.

Amikor elkezd rájönni, hogy soha nem menti meg a világot, de jó eséllyel még híres zenész sem lesz – és megkeseredik.

A helyes kisfiúból ekkor válik Bétahím.

Ekkor még azt hiszi, hogy a többiek még elhiszik, hogy ő asztronauta lesz – de elkezdi fedezni magát arra az időre, amikor már világos lesz, hogy ő egy senki.

Létre kell hozni a tökéletes kifogást.

A gyerek és a család lesz az.

Bétahím ezerrel randizni kezd és az első félig normális Bétatyúknak nemzeni fog egy ivadékot.

Ha az megvan, senki nem mondhatja, hogy volt más lehetősége. És még sóhajtozhat is a haveroknak, hogy a nők milyen pénzéhes szukák és hogy miattuk van minden.

És a Bétahím-falka minden tagja egyet fog érteni – hiszen ők is jó eséllyel ugyanezt csinálták titokban.

Minden esetben a fallosz felállítását szolgálja. A Bétatyúkot, csakúgy mint a Bétahímet, a pozitív feedback motiválja, így ha valaki ráfüttyög, úgy veszi, jól szerepelt. Még akkor is, ha méltatlankodik egy kicsit a látszat kedvéért.

Ha nem is miniszoknya, de mindig szűk ruha, farmer, top van rajta.

Amikor nem farokállítgató, akkor csak azért nem az, mert az aktuális, bugyuta divatot utánozza. Ilyenkor rázza a fejét lemondóan a Bétahím, hogy „a nők egymásnak öltözködnek”.

Bétahím minden tekintetben szeret hátradőlni.

Szeretne egy nyugdíjas állást, ahol előre még léphet, de hátra már soha, egy főnököt, akit lehet gyűlölni, de megmondja, mikor mit kell csinálni, és mindeközben passzív jövedelemről álmodik, holott ízig-vérig alkalmazott ként jár az agya.

A szórakozások közül is a passzív típusút szereti, főleg ha már sikerült bebiztosítani egy csajt.

Bétahím ennek ellenére azt hiszi, hogy végtelen, metafizikai inaktivitását palástolni tudja azzal, ha sokat sportol, talán mivel a fizikai mozgás az egyetlen, amit még ő is ért.

A Bétahím mindenkinél hajlamosabb gyúrni, boxolni, futni, de a legjobb az olyan sport, ahol megmondják, mit kell tenned – de mégis jól hangzik.

A Bétahímek között annyi az úgynevezett „harcművész” és „világbajnok”, hogy az embernek az az érzése támad, mintha minden héten lenne egy harcművész-világbajnokság, ahol terem egy újabb „világbajnok”, valamilyen-öves, izé-mester.

Ha a harcművész Bétahím szerencsés és tűrhetően izmos teste van, mintegy 12 másodperc könyörgéssel le lehet róla imádkozni a pólóját. Ettől eltekintve hihetetlen visszafogottsággal, szinte már szerényen tudja közölni, hogy ő miben nagymester, vagy valahogy megtalálja a módját, hogy ismeretségetek első 10 percében kiderüljön róla ugyanez.

Mind a Bétahím, mind a Bétatyúk elsősorban társadalmi nyomás, peer-pressure és egyéb nemes dolgok által motivált, ami a párkapcsolatot illeti.

„This is the beginning of a beautiful friendship” – ahogy a költő mondaná.

Csak míg a Bétahím tagadja, addig a Bétatyúk nyíltan felvállalja, hogy ő „kapcsolatfüggő”, lassan már gyereket szeretne, és hogy a hímeket rekord idő alatt szeretné valahogy jogilag magához láncolni, mert amíg kisgyerekes anyuka (és jó eséllyel utána is)  teljesen ki lesz szolgáltatva egy Bétahímnek, aki eltartja.

Bétatyúk agyában azért is fordul meg ritkábban, hogy ő ezt nem szeretné, mert ketyeg a Bétatyúk-óra. Pedig a Bétatyúkra is ráférne néha, hogy elgondolkodjon, tényleg szeretné-e ezt az egészet.

Ambivalens a viszony.

De mi más lenne, ha egyszer a Bétahím skizofrén.

Na nem a klinikai, hanem a hétköznapi értelemben. Van egyszer, amit mond. Amögött van az, amit gondol. Van az, amit hazudik magának, és van az igazság, amit nem ismer be.

A Bétahím olyan, mint a hagyma.

Büdös.

Amióta sejteni kezdte, hogy nem lesz belőle asztronauta, az egyetlen célja, hogy becsajozzon, mielőtt a többiek is rájönnének, hogy egy kudarc ő. (Spolier! Már tudják.)

Nem akar ő családot, dehogyis.

Nem akar ő együtt élni senkivel. Rá ugyanis nem nehezedik olyan nyomás, mint a Bétatyúkra, hogy egy kudarc az élete, ha nem kapaszkodik bele valakibe. Neki még ott van a jó kis agglegény-szerep.

Csakhogy.

Ha az A terv nem jött be, a Bétahím pánikba esik.

A saját „Célokról” kiderült, hogy ő sem gondolja komolyan. (Vagyis rájött, hogy utálja az űrutazást, a gitározást, máshoz meg még annyit sem ért.)

Akkor már csak igen kevés kifogása van, hogy miért is ne csinálja, amit az anyukája mindig is mondott neki: tessék neki unokát adni!

Nem, a Bétahím nem akar gyereket.

De nem elég biztos magában. Mi van, ha 70 évesen hirtelen megbánja?

Semmitől nem fél jobban, minthogy egyszer magát kelljen majd hibáztatni. Akkor már inkább megcsinálja, amit akarnak tőle, és ha az szar lesz, akkor legalább lehet hibáztatni anyut.

Ha anyu nincs, akkor a haverokat, a rég meghalt nagyszülőket, a társadalmat, bárkit. Bétahímnek sok kicsi hang beszél egyszerre a fejében. Csak Bétahím csendes.

Szóval le kéne rakni az ikráit, de gyereket azt nem szeretne. Ez persze nem zárja ki, hogy négyéves korában elvigye majd a fiát focizni és rájöjjön, micsoda jó génjei vannak neki. De alapból, neki nem kell gyerek.

A Bétahím éppen ezért különösen hajlamos ótvar gecin viselkedni nyolchónapos feleségével, és megcsalni, mikor a gyerek még kicsi és a lakás pelenkaszagú.

A másik dolog, amit Bétahím nem akar, az egy nő, akivel egy lakásban kell lakni. Az beszél, annak véleménye van, az sunyin áskálódik, pont olyan, mint maga a Bétahím. Ez azért van, mert a Bétahím Bétatyúkot választ. Addig hangoztatják a falkával, hogy minden nő olyan, amíg maguk is elhiszik, és Bétahím talál magának egyet.

Ennél már csak az rosszabb, ha a Bétahím egy Alfanőstényre veti a tekintetét.Erről fog szólni a blog.

Bétahím csak le akarja tudni a becsajozást.

Bétahímet mélységesen idegesíti, hogy „a nők olyan bonyolultak” és nincs egy gomb, amit ha megnyomsz, be van tározva a kapcsolat, mint a meggy a nyerőgépen. A Bétatyúk az első szex után is tovább jártatja a száját és követelőzik, nem ül meg csendben egy sarokban, nem örül a jó dolgának, és legfőképp: nem áll rendelkezésre minden reggel, hogy Bétahím kioltsa rajta bosszantó merevedését.

Pedig a falkában minden becsajozott falkatag azt mondta, hogy reggelenként van kukimelegítés, csak sajnos Bétahím volt az egyetlen, aki mindent szó szerint vett, amit falka-körben böfögtek a fiúk.

Ebből gondolta, hogy a függetlenség jó, de a rendszeres reggeli szex megfontolandó trade off – és erre át van verve.

A nők szerint a párkapcsolatot fenn is kell tartani, mert nem olyan jó egy bunkóval járni, csak hogy járjunk valakivel. (A Bétatyúk szerint igen, de azért ő is nyammog, ha a Bétahím a hódítás letudtával csak a seggét vakargatja otthon.)

Mindenki csalódott.

A Bétahím szerint ez az élet rendje.

Bétahím a blog főhőse.

20 és 40 között a hímek nagyobbik része elvész a civilizált világ számára. Krisztusi korba lép és elkövet minden olyan hibát, amit a férfiaknak szoktak tulajdonítani. Az erőltetett csajozástól az első, rosszul sikerült házasságig, majd két-három gyerekig tart, mire végre kialakul a személyisége. Megsérti saját magát és másokat, tartósan önámít, megbánt minden nőt, aki a közelébe megy és közben cinikusan puffogtatja a sablonokat a Bétatyúkokról, savanyú a szőlő alapon.

A Bétatyúk pont olyan, ahogy a Bétahím (és annak falkája) elképzeli a nőket.

A Bétahím és a Bétatyúkok viszonya erőteljesen reflexív, mivel mind a Bétahím, mind a Bétatyúk egy személyiség nélküli tükör a világra. Ami saját magukat illeti, ők csak igazodnak ahhoz a képhez, amit róluk kialakítanak. (Mind a Bétahím, mind a Bétatyúk ennek megfelelően facebook-függő. Csak a Bétahímnek van valami nagyon racionális kifogása, hogy miért: „A munkámhoz kell, nem vagyok olyan hülye, hogy…”)

 
A Bétahím negyvenhez közeledve végre leküzdi illúzióit, majd a romokon felépíti önmagát.

De addigra számolatlan vacak randi és egy szétesett család jelzi az útját.

A Bétatyúkot annyira leköti az idő közben összehozott kis bétahímek és bétatyúkok nevelése, hogy a saját személyiség kérdése talán soha nem is fog felmerülni benne.