Bétahím a blog főhőse.
20 és 40 között a hímek nagyobbik része elvész a civilizált világ számára. Krisztusi korba lép és elkövet minden olyan hibát, amit a férfiaknak szoktak tulajdonítani. Az erőltetett csajozástól az első, rosszul sikerült házasságig, majd két-három gyerekig tart, mire végre kialakul a személyisége. Megsérti saját magát és másokat, tartósan önámít, megbánt minden nőt, aki a közelébe megy és közben cinikusan puffogtatja a sablonokat a Bétatyúkokról, savanyú a szőlő alapon.
A Bétatyúk pont olyan, ahogy a Bétahím (és annak falkája) elképzeli a nőket.
A Bétahím és a Bétatyúkok viszonya erőteljesen reflexív, mivel mind a Bétahím, mind a Bétatyúk egy személyiség nélküli tükör a világra. Ami saját magukat illeti, ők csak igazodnak ahhoz a képhez, amit róluk kialakítanak. (Mind a Bétahím, mind a Bétatyúk ennek megfelelően facebook-függő. Csak a Bétahímnek van valami nagyon racionális kifogása, hogy miért: „A munkámhoz kell, nem vagyok olyan hülye, hogy…”)
A Bétahím negyvenhez közeledve végre leküzdi illúzióit, majd a romokon felépíti önmagát.
De addigra számolatlan vacak randi és egy szétesett család jelzi az útját.
A Bétatyúkot annyira leköti az idő közben összehozott kis bétahímek és bétatyúkok nevelése, hogy a saját személyiség kérdése talán soha nem is fog felmerülni benne.
